Kockázat-Váratlan szövetségesek

1.rész: A történelem ismétlõdése és a kibékülés

Kagome és Sesshoumaru már lassan 7 éve együtt voltak, de a lány minden évben legalább kétszer meglátogatta az édesanyját a modern korban, ami most is így volt, de mivel gyermekei teljes szellemek voltak, ezért õk az apjukkal maradtak. Kagome minél elõbb vissza akart érni családjához, de elõtte jól be kellett vásárolnia, s utána vissza akart térni családjához, de nem tudott mert a kút nem engedte vissza arra az idõre ahol a családját hagyta, hanem ismét Kaede anyóval találta szemben magát. Ami még jobban megilyesztette az Inuyasha volt, aki a Szent fához volt szögezve egy nyílvesszõvel. Odaszaladt a fához és kiszabadította a félszellemet, aki nem ismerte meg.

-Ki vagy te?-kérdezte morogva
-Inuyasha nem ismersz meg?-kérdezte kicsit szomorúan-Kagome vagyok.
-Nem tudom mirõl beszélsz, de most megyek és végzek azzal a nõvel aki a fához szegezett.-morogta
-Azt nem engedem.-mondta határozottan
-Te nem parancsolsz nekem, és ha az utamba állsz végzek veled.-morogta

Kagome egy hatalmas pofont adott Inuyashának, aki elõször meglepõdött, majd gyilkosan a mikora nézett.

-Mégis mit képzelsz magadról!? Hogy mersz megütni engem!?-kérdezte dühösen
-Te idióta! Nem hiszem, hogy Inu no Taishou ilyennek nevelt!-mondta
-Mi közöd ahhoz, hogy mit csinált az apám és mit nem?-kérdezte morogva

Kagome ismét pofon vágta a félszellemet a tiszteletlensége miatt, aki rá akart támadni a mikora, de valaki megállította. Inuyasha morogva nézett szembe a közte és a miko közt álló lánnyal, aki nyugottan tekintett a félszellemre. Kagome eközben gondolkodni kezdett, majd a dühöngõ félszellemre nézett, s megfordulva elindult nyugati irányba. A félszellem döbbenten nézett a távolodó miko után, s már készült utána menni amikor megállította az a lány aki Kagome elé állt.

-Mit akarsz Hiroko?-kérdezte morogva
-Apa küldött érted bácsikám. Azt akarja gyere haza.-mondta
-Mond meg neki nem fogok haza menni.

Hiroko nem mondott semmit hanem fénygömb formájában elindult a nyugati palota felé, hogy elmondja apjának és nagyapjának a híreket. Amint haza ért mindenrõl beszámolt, majd elment megkeresni öccsét és húgát, miközben gondolatai anyja körül forogtak. " Miért hagyott itt minket? Miért nem jött vissza? Ki volt az a nõ a bácsikámmal és miért nézett rá olyan dühösen? Valahonnan nagyon ismerõs volt az illata."-gondolta, s hamarosan meg látta testvéreit amint szorgalmasan gyakorolnak.

-Hiroko hát visszajöttél?-kérdezték boldogan
-Persze Reiko. Miért mit hittél?-kérdezte kedvesen húgát
-Azt hittem te is itt hagysz minket mint anyu.-mondta Reiko szipogva
-Nyugodj meg én nem hagylak el benneteket.-mondta
-Hiroko képzeld apa azt mondta, hogy hamarosan elmegyünk megnézni a nagyit.-mondta boldogan Takeo
-Jól van öcsi. És mit tanultatok ma?-kérdezte Hiroko

Reiko és Takeo egymás szavába vágva mondták el aznapi kalandjaikat, amit Hiroko nevetve hallgatott. A jó hangulatnak apjuk megjelenése vetett véget, aki beparancsolta a fiatalokat a kastélyba. Eközben Kagome sietõs léptekkel igyekszik nyugat felé, de útközben néhány szellem megtámadta, de sikeresen végzett velük. Lassan elkezdet sötétedni ezért kénytelen volt keresni magának egy biztonságos helyet ahol meghúzódhat másnap reggelig. Kimerülten feküdt le egy barlangba, majd másnap hajnalban ismét úton volt, s nem várt bonyodalmakat élt át. Már jó ideje ment mikor belefutott egy szerzetesbe, aki néhány lányt faggatott. Kagome azonnal felismerte a szerzetest és kíváncsian figyelte mit fog csinálni, s próbálta visszatartani nevethetnékjét, mikor a fiatal hölgyek egy-egy pofonnal jutalmazták a szerzetes próbálkozását. Mikor a szerzetes megfordult szembe találta magát Kagoméval, s kihasználva az alkalmat feltett neki egy kérdést.

-Szép hölgy lennél a gyermekeim anyja?-kérdezte reménykedve
-Sajnálom, hogy ezt kell mondjam de már foglalt vagyok.-mondta mosolyogva Kagome
-De kár. És mond szép hölgy mi a neved? Én Miroku vagyok és nyugatra igyekszek.-mondta
-A nevem Kagome és örvendek a találkozásnak.

Ezzel elindultak nyugat felé és Kagome mosolyogva hallgatta Miroku bókjait. " Semmit nem változott, ugyanolyan perverz mint annak idején."-gondolta Kagome mosolyogva. A nyugatra vezetõ útjuk sokkal hosszabb volt mint, amikor Kagome egyedül tette meg, de legalább majdnem minden este egy fogadóban aludtak. Már majdnem átlépték nyugat határát amikor megtámadta õket egy nagy zöldes-lila szellem.

-Á nyugat hercegnõje. Micsoda megtiszteltetés!-mondta gúnyosan
-Mibõl gondolod, hogy én vagyok az akit mondtál?-kérdezett vissza Kagome, miközben Miroku csak tátott szájjal figyelt
-Sokat hallottam egy papnõrõl, aki nyugat hercegéhez ment feleségül és az elbeszélések elég részletesen leírták, hogy hogy néz ki.-mondta, mire Kagome felsóhajtott és várta a folytatást
-Aha értem. Tehát lebuktam.-mondta egy keserû mosoly kíséretében
-Igen, de nagy megtiszteltetésben lesz részed, mert te leszel az ebédem ezzel a másik lánnyal együtt.-emelte fel kezét amiben egy szellem irtó lány volt.
-Már mások is ebédnek néztek, de már nincsenek az élõk között. Valamint ha jót akarsz magadnak tedd le azt a lányt.-mondta Kagome és felajzotta íját, de szükség esetén még a kardját is használni akarta

A zöldes-lila förmedvény rátámadt és Kagome gyors reflexeinek köszönhetõen félre tudott ugrani, de íját nem tudta használni mert a szellem túl gyors volt ahhoz, hogy idõben eltalálja. Így kénytelen volt csekély kard forgató tudományára hagyatkozni, amit még Sesshoumaru és Inu no Taishou tanított neki. Eközben nem is olyan messze tõlük egy árny figyelte a miko minden mozdulatát, s várta mi fog történni, de ha muszáj akkor beleavatkozik, hisz már a nyugati területeken vannak. Mindeközben Kagome már levágta a szellemnek azt a kezét amiben a lányt tartotta fogva, s a kardnak adott át némi spirituális erõt így könnyedén végzet vele, de maga is beszerzett pár sebet. Amint õ és a lány is biztonságban voltak a fák rejtekébõl elõ lépet a leskelõdõ árny. Miroku már támadni akart, de a miko megakadályozta és feszülten nézet az elõttük álló férfira.

-Ni csak kit látok.-mondta gúnyosan a férfi
-Én is örülök hogy találkoztunk. Látom a modorod rosszabb lett mint volt.-mondta hasonló hangnemben a miko
-Hol voltál eddig?-kérdezte fenyegetõen
-Na ide figyelj! Ne fenyegess, mert megint a fán fogsz kikötni!-mondta dühösen-Egyébként már rég visszamentem volna ha az az idióta öcséd nem szegezteti fel magát a szent fára.
-Mi? Mikor volt ez?-kérdezte kicsit döbbenten
-Nem tudom, de nem rég lehetett, mert még nem nõtte körbe a fa gyökere, de most valahol azt a nõt keresi aki kiszegezte.-mondta
-Gyere menjünk vissza a palotába. Sok mindent meg kell beszélnünk.-mondta kedvesen
-Rendben, de õk is velünk jönnek rendben?-kérdezte és közben Mirokuékra mutatott.
-Rendben.-mondta mosolyogva, majd kézen fogta a mikot és elindultak

Miroku értetlenül szemlélte az eseményeket, hisz fogalma sem volt róla hogy az a férfi aki a miko kezét fogja nem más mint nyugat örököse. Négyesben ballagtak a nyugati palota felé, de még legalább másfél napra jártak tõle. Már kezdet sötétedni ezért tábort vertek egy tisztáson, s reggelre Kagomét meglepetés fogadta, mert imádott macska szelleme Shadow ébresztette halk dorombolásával. Kagome örömmel simogatta meg a macska szellem fejét, de erre a halk hangra felfigyelt Sesshoumaru is aki boldogan nézte a miko és a macska játékát. Örült a macska felbukkanásásnak, mert ez azt jelentette hogy még aznap este visszaérnek a palotába. Hamarosan mindannyian talpon voltak és a szellem irtó is bemutatkozott nekik.

-Az én nevem Sango és egy Naraku nevû szellemet üldözök, mert megölte a családom és fogva tartja az öcsémet.-mondta szomorúan
-Szia én Kagome vagyok mellettem van Sesshoumaru, valamint a szerzetes neve Miroku.-mondta mosolyogva
-Örvendek. És most  hova megyünk?-kérdezte kíváncsian
-A nyugati palotába.-válaszolta hûvösen Sesshoumaru

Mindannyian elindultak Sango és Miroku Shadow hátán, míg Kagomét Sesshoumaru vitte, s estére már el is érték úti céljukat. A palota falain õrök voltak és figyeltek mindenkit aki a palota közelébe ment, de amint meglátták a visszatérõ szellemet kezében a mikóval gyorsan ajtót nyitottak és illendõen fogadták uruk legidõsebb fiát. Minden katona és szolgáló meghajolt a belépõ társaság elõtt ami nagyon zavarta a szerzetest és a szellem irtót, de a miko csak felemelt fejjel köszönt és folytatta útját a palota kapui felé. Amint elérték a kaput kitárult és néhány szolga serénykedni kezdett körülöttük a két vendég külön-külön szobát kapott, míg a miko követte férjét rég látott szobájuk felé. Mind eközben Hiroko éppen kisurrant a szobájából egyenesen le a kertbe, majd kedvenc helye felé vette az irányt ahol már várta a szellem akit szeretett. Hamar odaért és csak reménykedett benne hogy apja és nagyapja nem fedezik fel engedetlenségét, de mivel a szolgálónak azt mondta hogy fáradt és aznap nem óhajt vacsorázni, így kicsi volt az esélye a lebukásnak. Amint beért a fákkal körülvett tavacskához egybõl megpillantotta Sintaot akit az életénél is jobban szeretett, de még nem merte felfedni titkukat a család elõtt. Sintao szorosan a karjába zárta kedvesét majd egy csókkal köszöntötte Hirokot. Mindketten teljesen elmerültek a csókban, de tudták hogy Hirokonak hamarosan vissza kell térnie a kastélyba ha nem akarnak lebukni, de addig is élvezték egymás közelségét. Eközben a palotában mindenki Hirokora várt hogy bejelentsék neki anyja megkerülését, de a szolgáló akit elküldtek hogy szóljon a lánynak rossz hírekkel tért vissza.

-Elnézést nagy uram, de sehol nem találom Hiroko-samát.-mondta alázatosan
-Mi hova tûnhetett el ilyen késõn?-kérdezte dühösen Sesshoumaru
-Nem tudom hercegem.-felelte alázatosan a szolga
-Elmehetsz.-mondta, majd elindult lánya keresésére

Sesshoumaru dühösen követte lánya illatát egészen az eldugott kis tavacskáig ahol meglátta a csókolózó párt, s már majdnem nekik ment mikor egy gyengéd kezet érzett a karján. Kagome nyugalomra intette férjét és együtt léptek ki a fák takarásából, majd egy halk torok köszörülés után kicsit hangosabban köhintettek, mire Sintao és Hiroko ijedten néztek rájuk.

-Apa megtudom magyarázni.-kezdte volna Hiroko
-Nem érdekel a magyarázatod most azonnal visszamész a kastélyba világos!?-kérdezte dühösen lányát, aki még mindig Sintao karjaiban volt
-Nyugodj meg Sesshoumaru! Ezzel nem mész semmire. Inkább hallgasd meg mint akar mondani.-mondta kedvesen a miko
-Ne szólj bele mit teszek a lányunkkal!-morogta
-Ahogy mondod a lányunk! Tehát jogom van beleszólni mit csinálsz.-válaszolta dühösen
-Grrrrrr.-morogta Sesshoumaru
-Anya tényleg te vagy az?-kérdezte meglepve Hiroko
-Igen én vagyok és most várom a magyarázatotokat.-mondta szigorúan
-Elnézést asszonyom az én hibám hogy Hiroko még nem mutatott be maguknak.-mondta Sintao
-Nem hiszem hogy csak a te hibád, inkább mind ketten hibásak vagtok, de most menjünk vissza a palotába és ott mindent nyugottan megbeszélünk. Rendben?-kérdezte kedvesen
-Igen.-vágták rá a fiatalok, de Sesshoumaru csak bólintott

Mind a négyen visszaindultak a palotába ahol már várták õket. Inu no Taishou illendõen üdvözölte Sintaot, hisz annak idején szövetségesek voltak, de azóta sok minden megváltozott.

-Üdvözöllek az otthonomban Sintao! Rég láttalak.-mondta Inu no Taishou
-Inu no Taishou nagy úr, örömömre szolgál ismét találkozni önnel.-felelte alázatosan
-Ch. Apám ismered ezt a fickót?-kérdezte morcosan
-Neked meg mi bajod van fiam?-kérdezte a dai-youkai, de csak morgást kapott válaszul
-Azt hiszem ránk haragszik nagyapa.-mondta lesütött szemekkel Hiroko
-Miért?
-Hááát öööööö...
-Rajta kaptuk õket csókolózás közben.-mondta nyugottan Kagome, mire mind két fiatal rák vörös lett
-Csak ennyi?-kérdezte hitetlenkedve a dai-youkai
-Igen.-válaszolta

A dai-youkai nevetésben tört ki hisz emlékezett még rá mikor õ is hasonlókat kérdezett kisebbik fiától, aki a kérdések elõl elmenekült és most éli valahol világát. Kagome elmosolyodott, míg Sesshoumaru gyilkos pillantásokat vetett Sintaora, aki nem mert rá nézni. Eközben Miroku éppen Hiroko formás idomait nézte, s már indult volna feltenni szokásos kérdését, de egy erõteljes ütés megtette a hatását és kedvenc szerzetesünk elterült a földön. Mindenki a puffanás irányába nézett, s csak annyit láttak hogy a szerzetes a földön hever a szellem irtó meg dühösen néz az alélt alakra. A társaság nehezen állta meg nevetés nélkül, hisz a szerzetes elég viccesen festet elterülve a padlón.

-Mit csinált már megint?-kérdezte a miko kíváncsian
-Ez a perverz letapizott!-mondta dühösen Sango
-Aha értem.-mondta vigyorogva Kagome

A vidám beszélgetést és viccelõdést egy nem várt esemény szakította félbe. Kagome hirtelen felkapta a fejét és az ajtóra meredt, majd elõvette íját és felkészült a lövésre. Sintao is hasonlóan cselekedett, de õ csak a kardját vette elõ és várt. Sango gyorsan felvette harci öltözetét és a bumérángját tartva várta mi fog történni. Kagome a nyomában Sesshoumaruval kinyitotta a bejárati ajtót és társaikkal kimentek, de amint kiléptek a várkapun több százezer szellem támadt rájuk. Mindannyian élvezettel vetették bele magukat a harcba, s akit nem sikerült lelõni vagy feldarabolni azt a szerzetes beszippantotta az örvénnyel.

-Jobb lesz, ha elindulunk megkeresni Narakut, mert a végén mindent lerombol ami fontos nekünk.-mondta a miko

Sintao felmordult Naraku említésére mire mindenki érdeklõdve fordult felé.

-Ismered?-kérdezték
-Igen, miatta halt meg a családom.-morogta
-Mikor induljunk?-kérdezte Kagome
-Holnap, de Reiko és Takeo itt marad.-mondta Sesshoumaru
-Apa!-hallatszott egy kiáltás
-Mi az?-kérdezte morogva gyermekeit
-Mi is menni akarunk. Kérlek engedd meg.-néztek könyörgõ tekintettel apjukra
-Persze, hogy velünk jöhettek, de csak akkor ha szót fogadtok.-mondta szigorúan a miko
-Rendben.-mondták

Sesshoumaru morogva nézett feleségére, aki elragadóan mosolygott rá, mire a szellem egy könnyed mozdulattal magához rántotta és készült lecsapni rá, de Kagome könnyedén kicsusszant a fogva tartó karok szorításából és futásnak eredt.

-Kapj el ha tudsz!-kiáltotta vissza a meglepett szellemnek
-Ezt még nagyon meg fogod bánni.-morogta az orra alatt, majd a miko után eredt

A társaság legtöbb tagja döbbenten nézett a menekülõ miko és az õt üldözõ szellem után, míg Inu no Taishou vigyorogva figyelte a párt. Már hiányzott neki ez a mindent elsöprõ felszabadultság és móka, hisz a miko és a fia kapcsolatát állandó viták és kibékülések valamint könnyed játékosság jellemezte. Idõközben a szellem beérte a menekülõ mikot és rávetette magát mire mindketten a földön kötöttek ki és nevetni kezdtek, de hamarosan komolyan néztek egymás szemébe és megcsókolták egymást hosszú idõ óta ez volt az elsõ csókjuk. Amint vége ért a csóknak beszélgetni kezdtek, de még mindig az elõbbi testhelyzetben voltak.

-Hiányoztál.-mondta a szellem
-Te is hiányoztál. Sajnálom, hogy nem tudtam elõbb visszajönni.-mondta bûnbánóan
-Semmi baj, de legalább ismét velünk vagy.-mondta boldogan és ismét megcsókolta a feleségét

Mind eközben a többiek tátott szájjal bámultak rájuk, addig amíg a dai-youkai be nem parancsolta õket a kastélyba. A pár teljesen belefeledkezett a csókba és észre se vették, hogy már csak ketten vannak, de nem sokáig élvezhették egymás társaságát, mert egy dühödt hang szét választotta õket.

-Hova rejtetted?-kérdezte dühösen Inu
-Mi? Ki?-kérdezte kicsit kábán a pár
-Hol van?-morogta
-Ki?-kérdezte
-Az a nõ!
-Milyen nõ?-kérdezte a miko-Ja, hogy az a nõ aki kiszegezett a szent fához.
-Hova rejtetted azt az átkozott nõt?-morogta ingerülten
-Én nem rejtettem sehova, de viszont te jobb lesz ha vigyázol a szádra.-mondta fenyegetõen Kagome
-Keh. Fenyegetni mersz?
-Nyugi öcsi. Hidd el nem érdemes felbosszantani, mert csak te húzhatod a rövidebbet.-mondta Sessh
-Ne szólj bele!-morogta

Az idõközben felállt pár dühösen meredt a félszellemre, de csak a miko indult meg felé mire Inu önkéntelenül is hátrált pár lépést. Sesshoumaru a háttérbõl figyelte mit fog csinálni Kagome, s legnagyobb meglepetésére minden teketória nélkül lekevert öccsének két hatalmas pofont, aki megtántorodott a meglepetéstõl.

-Hogy merészelted!?-kérdezte morogva
-Te idióta! Te önfejû, kibírhatatlanul makacs kutya!-kezdte dühösen Kagome, s Sesshoumaru is hátrált vagy két lépést, mert nem akart a miko útjába kerülni-Ha még egyszer így mersz velem beszélni esküszöm, hogy a saját kezemmel szegezlek fel arra az átkozott szent fára.

A félszellem kicsit megijedt a lány kirohanásától, de túl büszke volt ahhoz hogy kimutassa, s a miko folytatta a félszellem kioktatását.

-Nem gondoltál még arra hogy valaki direkt csapdába csalt és amiatt szegeztek ki a fára?-kérdezte
-Mégis ki tehette volna?-kérdezte kicsit bizonytalanul
-Ááááááá! Nem hiszem el hogy nem tudod ki lehetett az aki ezt tette veled! Ismerõs az a név hogy Naraku?-kérdezte kicsit idegesen a miko
-Öööö. Ki az a Naraku?
-Hagyjuk, hamarosan úgy is megtudod.-mondta beletörõdve, miközben Sesshoumaru mosolyogva figyelte a beszélgetést

Kagome magában szitkozódva indult el a kastély felé már majdnem odaért, amikor kinyílt az ajtó és kilépett rajta Sintao és Hiroko. A miko mikor meglátta õket gyorsan egy közeli fa csoport mögé bújt, s onnan figyelte a fiatalokat. Eközben Sesshoumaru és Inuyasha is elindult a kastély felé, s út közben beszélgettek.

-Mond csak bátyó, hogy vagy képes elviselni azt a hárpiát?-kérdezte Inu Kagoméra célozva
-Nem mindig ilyes, sõt állandóan kedves és segítõ kész, csak te kihozod belõle a legrosszabbat.-mondta Sesshoumaru
-Biztos. Hé mit csinál Hiroko azzal a fickóval?-kérdezte a fiatalokra mutatva

Sesshoumaru szeme elkerekedett és dühösen morogni kezdett, s lassan megjelent körülötte a jól ismert démon aura és elindult volna a fiatalok felé, de Inu visszahúzta.

-Nyugi bátyó, hisz Hiroko csak három évvel fiatalabb nálam.-mondta
-De akkor is még gyerek.-morogta
-Miért te mit csináltál ennyi idõsen?-kérdezte kíváncsian
-Hé öcskös a lányomról beszélsz, aki még csak 16 lesz a jövõ hónapban.-morogta
-De Sessh, ha azt nézed már éret nõ akinek vannak bizonyos vágyai.-mondta

Sesshoumaru egyre dühösebben morgott, de még öccse mellet maradt. Eközben Sintao és Hiroko csókolózásba kezdtek, de mivel érezték hogy figyelik õket nem mentek tovább. Kagome lassan kilépett a rejtek helyérõl és lányáékhoz sétált.

-Aaanya.-kezdte Hiroko-Mit keresel itt?
-Éppen beakartam menni mikor jöttetek.-mondta nyugottan
-Aha és apa hol van?
-Valahol beszélget azzal az idióta öccsével.-mondta
-Itt van a bácsikám?-kérdezte és elszaladt Inuék felé miután adott egy puszit kedvesének
-Hiroko.-mondta elhaló hangon Sintao
-Ne aggódj miatta, nem lesz semmi baja. Lehet egy kérdésem?
-Persze asszonyom.
-Hogy hívnak és hány éves vagy?-kérdezte-Van még egy kérésem. Ne szólíts asszonyomnak, hanem hívj nyugottan Kagoménak.
-Rendben és köszönöm. A nevem Sintao és 18 vagyok.

Kagome elmosolyodott és tovább faggatta a fiút miközben Hiroko épp kedvenc bácsikáját külde a padlóra lendületében. Inuyasha kicsit kényelmetlenül érezte magát Hiroko könnyû teste alatt, s érezte hogy bátyja egyre dühösebb, hisz aurája is errõl tanúskodott. Megpróbálta óvatosan letolni magáról unokahúgát és csak imádkozhatott hogy élve megússza bátyja haragját, de szerencséjére Kagome és Sintao már feléjük tartottak és a veszély pillanatnyilag elhárult a feje fölül. Sesshoumaru amint látta hogy Hiroko az öccse nyakába ugrott még nem mondott semmit, de hogy lánya direkt ráült a félszellem hasára már felbõszítette. „ Nem elég hogy azzal a nyápiccal csókolózik, most még ilyen kibírhatatlanul is viselkedik!”-gondolta morogva. Még mielõtt felemelhette volna Hirokot odaért Kagome és Sintao, s a miko megfogta a dühös szellem kezét majd maga után húzva visszamentek a kastélyba, ahol felmentek a szobájukba. Eközben Hiroko felpattant Inuyasháról és Sintaohoz szaladt majd megcsókolta a fiatal tigris szellemet.

-Kérlek ne haragudj rám bácsikám.-mondta nagy boci szemekkel Hiroko
-Semmi baj, de következõleg kímélj meg az ilyen üdvözlésektõl.-mondta kicsit morogva
-Köszönöm. Jaj, had mutassam be Sintaót. Tudod õ a barátom.-mondta pirulva
-Üdvözlöm.-mondta kicsit feszengve a tigris szellem
-Hiroko, mire készülsz?-kérdezte rosszat sejtve
-Segítesz nekünk egy kicsit?-kérdezte a lány
-Attól függ miben?
-Kérlek foglald le apát, mert szeretnénk egy kicsit kettesben maradni.-mondta rák vörösen
-MI? Megõrültél a bátyám darabokra fog tépni, ha segítek nektek.
-Kérlek, nagyon hálás lennék érte.-könyörgött Hiroko
 -Rendben.-adta be a derekát Inu-De ha valami hülyeséget csináltok és foglak benneteket elfenekelni.-mondta
-Imádlak bácsikám.
-Köszönjük.-mondta Sintao is, majd a két fiatal gyorsan elszelelt

Inuyasha kissé félve indult el a kastély felé, hisz ha Sesshoumaru megtudja hogy segít a lányának akkor biztos kitekeri a nyakát. Amint a hatalmas kapuhoz ért az õrök kinyitották és meghajlással köszöntötték a „ fiatal” herceget, bár kedvenc félszellemünk utálta a hercegi címet, de tudta hogy nem tehet ellene semmit hisz az apja a terület ura. Ahogy belépet a kastély elõterébe elé sietett két egy idõs gyerek, akik ledöntötték õt a lábáról és össze-visszapuszilták a rég látott félszellemet.

-Hé srácok óvatosabban még a végén megfolytatok.-mondta levegõ után kapkodva
-Bocs Inu, de olyan rég voltál itthon.-mondta a két fiatal egyszerre
 -Jó-jó igazatok van, de most már igazán leszállhatnátok rólam mert nem nagyon kapok levegõt.
-Ne haragudj.-mondták egyszerre és leszálltak „áldozatukról”
-Köszi így már jobb.-mondta majd elkezdte kergetni az ikreket aki örültek a játéknak, míg valaki meg nem állította õket.
-Állj csibészek! Már mondtam, hogy az udvaron kergetõzzetek.-mondta egy szigorú hang
-Rendben nagypapa. Jössz bácsikánk?-kérdezte Reiko
-Igen, de csak egy kicsit késõbb.-mondta, mire a két gyerek kiviharzott
-Üdv itthon fiam.
-Kösz apám. Mit tudsz Hiroko barátjáról, mert úgy vettem észre hogy a bátyámnak nem tetszik.-mondta
-Sintao az északi tartományok örököse és egy tigris szellem, de gondolom ezt te is észre vetted.
-Igen, de még mindig nem tudom mi baja van vele Sesshoumarunak.-mondta értetlenül
-Egyszerû, csak Hirokot félti, mint minden apa.-mondta mosolyogva a dai-youkai

Inuyasha bólogatni kezdet hogy érti, majd szeretettel magához ölelte apját, aki már lassan 50 éve nem látott. Eközben Sessh szobájában elég feszült volt a hangulat, mert míg Kagome Sintao és Hiroko oldalán állt addig férje az ellenkezõjét mondta. Végül csak sikerült megegyezniük abban, hogy Hiroko az engedélyükkel találkozgathat Sintaoval, de ha komolyabra fordulnak a dolgok akkor is várniuk kell addig amíg Hiroko betölti a 17-et. Miután megbeszélték a fiatalok sorsát egymással kezdtek el foglalkozni, s ott folytatták ahol Inuyasha félbeszakította õket. Sesshoumaru szenvedélyesen megcsókolta a mikot és lassan lefejtette a lány ruháját, majd minden porcikáját csókkal borítottan.

-Olyan rég várok már erre a percre.-mondta szenvedélyes hangon a szellem

A miko elmosolyodott és viszonozta a férje szenvedélyes csókjait és simogatásait. Lassan elvesztek egymás iránti szenvedélyükben, s a szellem óvatosan behatolt a miko testébe, majd egyre gyorsabb iramot diktálva eljutottak a csúcsra.  Egész délután és éjszaka egymást kényeztették, s csak másnap reggel kerültek elõ. Eközben Sintao és Hiroko is egymással volt elfoglalva, de õk még nem akartak testi kapcsolatba kerülni egymással, s megelégedtek a csókokkal, de mind ketten tudták hogy nem sokáig folytathatják így. Lassan visszaindultak a kastélyba és közben tervezgették a közös jövõjüket, ha Hiroko szülei meg nem akadályozzák õket benne. Már látszott a kastély kapuja és az elõtte sorakozó csapat, s hamarosan Hiroko meglátta a feléjük közeledõ szüleit és kezdett pánikba esni, de mint kiderült nem kellet volna.

-Hiroko, Sintao!-mondta Sessh
-Igen apa?-kérdezte félve a lány
-Megbeszéltük anyáddal, hogy a beleegyezésünkkel találkozhattok, de csak addig amíg szem elõtt lesztek.
-Köszi apa.-mondta vidáman és Sesshoumaru nyakába vetette magát

Miután mindenki indulásra készen állt felkerekedett a csapat és Naraku keresésére indultak.

Folytatás következik.....

Vissza