2.rész: Nem várt fordulat

A csapat már lassan egy hete úton volt és velük volt még Kirara is. Útközben rengeteg szellem támadt rájuk, mert mindenáron elakarták pusztítani Kagomét, hisz a miko tudta kívül sokat árthatott Narakunak és csatlósainak. Mindig volt valami ami miatt a csapat kénytelen volt megállni és ellátni a nem éppen harci sebeket, amiket a kedvenc szerzetesünk szerzett a tapizások miatt. Hiroko és Sintao kissé feszültek voltak, hisz szerettek volna minél több idõt kettesben tölteni, de ez a szülõk figyelõ tekintete mellett lehetetlennek bizonyult. Inuyasha persze látta hogy Sesshoumaru nem figyel oda a fiatalokra, s egy halvány fejmozdulattal jelezte nekik, hogy induljanak. Hiroko és Sintao gyorsan kihasználta az alkalmat és amilyen gyorsan csak tudtak eltûntek. Eközben Kagome és Sesshoumaru nagyon sokat beszélgettek kicsit távolabb a csapattól, ahol az érdeklõdõk fülei nem hallhatták magán beszélgetésüket. Miroku híven ön magához szinte állandóan Sango fenekét tapizta, s mindig egy tenyérnyommal az arcán és vigyorogva ment társai után, akik csak a fejüket csóválták. Persze kedvenc szerzetesünk bepróbálkozott Hirokonál és Reikónál is, de ez azzal járt hogy majdnem elvesztette a fejét. Ezek a kis közjátékok mindennapossá váltak, egészen addig amíg fel nem bukkant Shadow és Aun akiknek nagyon örültek. Már jó ideje úton voltak, s eddig még nem akadtak Naraku nyomára és csak néhány kisebb rendû szellem támadt rájuk. Teltek múltak a hetek s Hiroko és Sintao mint minden tábor verés után sétálni indulta, de ez az este másképp alakult a két fiatal számára. Sintao mint minden este megcsókolta kedvesét, de egyikük se akart megállni a csóknál, hisz mindketten vágytak a másikra. Az elsõ csókot még egy és még egy követte, s minél több csókot váltottak annál jobban feltüzelték a másikat. Sintao óvatosan haladt lejjebb szerelme szájáról a nyakára és onnan igézõ domborulataira. Hiroko kicsit bizonytalanul viszonozta a fiú kutató simogatásait, de lassan õ is bele melegedett és felbátorodott. Lassan lekerültek róluk a ruhák és óvatosan végig nyúltak a bársonyos füvön, majd folytatták egymás testének becézését.

-Shikata ga nai- suttogta Hirorko

-Én is szeretlek.-válaszolta Sintao szenvedélyes hangon.

Tovább cirógatták egymást, majd Sintao lassan Hiroko fölé térdelt és óvatosan a lányba hatolt, aki a fájdalomtól kissé összerándult, de lassan megszokta és elõször lassan majd egyre gyorsabb tempóban mozogtak együtt míg el nem érték a beteljesedést. Boldogan hanyatlottak egymás mellé és a jövõjükrõl kezdtek beszélgetni. Még jó ideig egymás karjaiban voltak, de lassan mind ketten felöltöztek és vonakodva bár, de visszaindultak a táborba ahol már várták õket. Sesshoumaru már kezdet ideges lenni Hiroko és Sintao távolmaradása miatt, akik általában még éjjel 1 elõtt vissza szoktak érni. Eközben Inuyasha óvatosan elosont a táborból a közelgõ veszekedés elõl, aminek õ is célpontja lehet. Miközben az erdõt járta gondolataiba merült, s nem vette észre az elõtte lévõ szellem nõt. Inuyasha nem figyelt maga elé és beleütközött a szembõl jövõ szellemnõbe, aki morcosan nézett a félszellemre majd felvillantotta karmait és támadni készült.

-Ni csak egy félvér.-mondta gúnyosan

-Keh. Ne hidd hogy megijedek tõled.

-Á egy magabiztos félvér. Ez tetszik.-mondta „mosolyogva”

Inuyasha morogva nézett a nõre, majd megunva az ácsorgást neki támadt ellenfelének, aki hasonlóan erõs volt mint a félszellem. A szellemnõ és a félszellem eleinte csak próbálgatták a másik erejét, s közben minden támadásnál megsebezték a másikat. Egyre erõsebb támadásokat osztottak egymásnak, míg ki nem ütötték egymást. Eközben a táborban Sintao és Hiroko megúszták az apai szidást, s elindultak Inuyasha keresésére hisz a félszellem nem szokott szó nélkül eltûnni az „éjszaka” közepén. Lassan egy órája keresték mire Sesshoumaru megtorpant és egy közeli tisztás felé indult, ahol mind Inuyasha mind a szellemnõ eszméletlenül feküdt egy-egy növekvõ vértócsában. Kagome odament a félszellemhez és megnézte majd ellátta a sebeit utána pedig a szellemnõt is elsõsegélyben részesítette, majd a két eszméletlen alakot felrakták Shadow és A-Un hátára, akik visszavitték õket a táborba. Amint visszaértek mindannyian nyugovóra tértek és aludtak pár órát, de reggel a társaság egy hangos csattanásra és kiabálásra ébredt.

-Vedd le rólam a kezed TE perverz!-kiabálta magából kikelve Sango, s közben egy hatalmas pofonnal jutalmazta a tapizó szerzetest

Kagome lemondóan csóválta a fejét, s figyelmét immár az ébredezõ párosra fordította. Inuyasha kissé morcosan ébredt, ugyanis a tegnapi csatája elégé megviselte. Nagy nehezen felült, s vele egy idõben a szellemnõ is. A két fél ellenségesen nézett egymásra és már majdnem egymásnak estek megint, de Sesshoumaru megakadályozta Sintaoval és Mirokuval.

-Azonnal engedjetek el! Most végzek ezzel a pimasz nõ személlyel.

-Állok elébe félvér.-mondta a szellemnõ

-Inuyasha! Jobb ha nyugton maradsz!-mondta fenyegetõen Kagome, mire kedvenc félszellemünk hátrált két lépést

-Ch, ni csak a félvér megijedt egy embertõl.-mondta gúnyosan a szellemnõ

-Mi lesz itt?-kérdezte halkan Hiroko testvéreit

-Nem tudom, de az biztos hogy anya nem hagyja ennyiben a dolgot.-válaszolta Rei

Mindannyian feszülten figyelték a miko reakcióját, de õ csak sóhajtott egy nagyot és a szellem nõhöz sétált.

-Mond csak hogy hívnak?-kérdezte kedvesen

-Ch, mit érdekel az téged?-kérdezte gúnyosan-Egyébként Gwen vagyok.-mondta félvállról

-Én Kagome vagyok, az akivel harcoltál Inuyasha. Õ a férjem Sesshoumaru.-mutatott a mellette álló szellemre-Akkor balra tõled Sintao, Hiroko, Reiko és Takeo áll. Jobbra pedig Sango, Miroku, Shadow, A-Un és Kirara.-mondta mire a két macska szellem halk dorombolásba kezdett és a mikohoz dörgölõzött

Gwen érdeklõdve nézet a csapatra, s talán életében elõször kezdet megkedvelni másokat. Érdekesnek találta a csapat tagjait, hisz 3 emberbõl, 8 szellembõl és egy félszellembõl állt. Nem sokat tudott róluk, de azt látta hogy nagyon jó barátok és talán remek csapat munkát végeznek együtt. Eközben egy messzi palota egyik sötét szobájában Naraku épp következõ tervét készíti elõ.

-Kohaku, Lium!-hallatszott a kiáltás

-Igen, Naraku nagyúr?-monda egyszerre a két fiú

-Van egy feladatom a számotokra.-kezdte, majd részletesen elmondott nekik mindent.-Megértettétek?

-Igen, Naraku.

Miután megkapták feladatukat a két fiatal több százezer szellem társaságában elindult a Naraku által megadott hely felé, ahonnan el kellet hozniuk a miko-t és annak csapat társait pedig meg kellet ölniük. Lassan megtalálták a csapatot és kezdetét vette a figyelem elterelés, hogy eltudják vinni a

mikot, de számításukba hiba csúszott mert a társaság könnyedén együtt tudott mûködni annak ellenére hogy még nem rég kerültek össze. Gwen kissé meglepetten nézte a csapat remek összhangját, majd õ is beszállt és kivette részét a szellemek megfékezésében. Lium és Kohaku nem erre számított és most tanácstalanul álltak a csapattal szemben miután azok végeztek az összes szellemmel és Miroku eltakarította a maradványokat az örvény segítségével. Sango meglepetten nézett öccsére, aki ugyan ismerõsnek találta a szellem irtó lányt de nem emlékezett rá hogy hol látta már. Sintao is hasonlóan reagált halottnak hitt öccse láttán, s hitelen meg se tudott szólalni a döbbenettõl. Eközben Lium is hasonló gondolatokkal küszködött, mint Kohaku s miután tervük nem sikerült visszaindultak Naraku palotájába, ahol az említett félszellem újabb terveket szövögetett. Visszatérve kis csapatunkhoz Hiroko félve közeledett szüleihez Sintao oldalán, s próbálták félre vonni õket.

-Anya, apa beszélhetnénk veletek?-kérdezte Hiroko félve

-Persze kicsim. Mirõl van szó?-kérdezte kedvesen Kagome

-Arrébb mehetnénk? Nem szeretnénk, ha más is tudna róla legalábbis egyelõre.

-Igen.-mondta Sessh nem túl vidáman, s félre vonultak a csapattól

-Tehát mirõl is van szó?-kérdezte Kagome

-Hát azt hiszem jobb ha leültök.

-Mond már Hiroko. -morogta feszülten Sessh

-Hát arról van szó, hogy Sintao és én babát várunk.-mondta Hiroko, de az utolsó szavakat már csak suttogta

Idõbe telt míg felfogták Hiroko szavainak jelentését, de amint tisztán láttak Sesshoumaru a legszívesebben kitekerte volna a lánya és Sintao nyakát, de uralkodott magán.

-Mit mondtál?-kérdezte morogva lányát

-Apa kérlek nyugodj meg.-könyörgött Hiroko

-Még hogy nyugodjak meg!? Mikor az elõbb közölted velem, hogy gyereket vársz!?-kérdezte dühösen, s szeme egyre vörösebb lett

-Mióta tudjátok?-kérdezte Kagome

-Lassan 1 hónapja.-mondta bûntudatosan Hiroko

-Mióta!?-kérdezett vissza a felbõszült szellem

-Apa, kérlek.

Sesshoumaru már nem hallotta lánya könyörgõ szavait, mert teljesen eluralkodott rajta a fékezhetetlen düh lánya viselkedése miatt. Hamarosan ott állt lánya és barátja elõtt valódi alakjában, ami megijesztette a fiatalokat. Sintao is hasonlóan cselekedett, de õ csak azért vette fel tigris alakját hogy megvédje Hirokot és születendõ gyermeküket. Kagome ijedten nézett elõször hol férjére hol lánya barátjára, s kezdte megérteni mire megy ki ez az egész. Egy részrõl értette férje dühét más részrõl lányékat is megértette, s most e miatt a lojalitás miatt volt bajban. De mivel nem akarta végignézni miként végez Sesshoumaru a nála tapasztalatlanabb Sintaoval ezért a két fél közzé állt.

-Azonnal hagyjátok abba.-kiáltotta, mire csak egy egy morgás volt a válasz

Hiroko teljesen ledermedt az ijedségtõl, mert még soha nem látta apja valódi alakját. Hiroko hátrált egy kicsit, hogy ne legyen útban Sintaonak, ha harcra kerül a sor. Kagome még mindig köztük állt, s figyelte a reakciójukat, de egyik se akart engedni ami dühítette a mikot. Lassan a többiek is a közelükbe értek, de biztos távolságban maradtak és Hiroko is odament hozzájuk, míg anyja megpróbálta lecsillapítani a két szellemet. Próbálkozása nem kecsegtetett sok sikerrel, s ez egyre jobban dühítette, ami következtében testét rózsa szín-arany és ezüst színû aura lengte körbe. Még a kutya alakban lévõ Sesshoumaru és a tigris alakban lévõ Sintao is hátráltak pár lépést, s várták hogy a miko lenyugodjon. A két valódialakjában lévõ szellem lassan visszavette emberi alakját, s hátrébb húzódtak a mikotól. Kagome ahogy kezdett megnyugodni úgy az õt körül vevõ aura is gyengült, de nem tünt el hanem körülötte keringet még jó ideig. A miko arcán lassan megjelent két-két sötétkék méregcsík, s körmei és szemfogai is kicsit nagyobbak lettek ami meglepte mind társait mind családját.

Amint végbe ment az átváltozás minden visszaállt a "régi" kerékvágásba, s most már az aura is eltûnt a miko körül. Sesshoumaru bár még mindig dühös volt, de azért nyugottabban szólt lányához.

-Hiroko.

-I-i-i-igen, apa?-kérdezte félve

-Még mielõtt megszületne a kicsi azelõtt férjhez mész, világos!?-kérdezte mogorván

-Igen, apa.-felelte halkan Hiroko

Még megbeszélték a teendõket, majd visszamentek a nyugati palotába ahol Inu no Taishou örömmel fogadta õket; majd faggatózni kezdett hogy miért mentek még vissza. Amikor meghallotta hogy legidõsebb unokája várandós kicsit meglepõdött ugyan, de örömmel fogadta a hírt. Az esküvõ elõkészületei - hála Inu no Taishounak - 1,5 hétbe kerültek, ez alkalomból meghívták a nyugati területek összes szövetségesét. A palota kis szentélyében tartották meg a szertartást, ahova Hirokot apja vezette be majd átadta Sintaonak lányát. Hirokon egy fehér esküvõi kimono volt arany hímzéssel míg Sintaon egy hófehér esküvõi kimono volt. A vendégek elragadónak találták az ifjú párt, s miután véget ért a szertartás kezdetét vette az esküvõi lakoma. Lagome örült lány boldogságának, de még mondani szeretett volna valamit csapat társainak és családjának, ami jelenleg lehetettlennek tûnt. Miroku Sangoval táncolt és közben néha rossz helyre tévedt a keze, de most megúszta pofonok nélkül. Inuyasha eközben Gwyndával beszélgetett és nagy nehezen rászánta magát egy táncra, s ehez felkérte beszélgetõ partnerét, aki kissé vonakodva de beleegyezett. Inu no Taishou boldogan nézett gyermekeire és unokáira, s remélte családja még sokáig együtt marad és boldog lesz, de ehez még le kellet gyõzniük Narakut. Eközben az esküvõi lakoma a végéhez közeledett és lassan minden vendég visszatért szobájába, majd álomba merült az egész palota, s csak néhány õr vigyázott az ott lakókra.

Folytatás következik...